Remény

"…az emberi faj számára nincs, de tagjai számára van még remény." 

1964-ben Eric Berne ezzel a kinyilatkoztatásra hasonlító mondattal zárta Emberi játszmák című könyvét. Ha a fenti állítás igaz, hogy lehet magyarázni a benne foglalt ellentmondást? Azt, hogy az egyes emberek számára van remény, de az egyedek által alkotott faj számára viszont nincs? Lehetséges, hogy az ellentmondás csak látszólagos? Olyan paradoxon, mely felülről nézve mégis igaz lehet, mert ha kissé eltávolodva szemléljük a világunk történéseit, akkor az emberi faj közössége felől nézve olyan mintha a vesztünkbe rohannánk. Ha viszont közelebb megyünk és az egyes emberre, akár magunkra tekintünk, akkor reménykedhetünk. Hogy miben van a reményünk abban is eltérőek vagyunk, de abban viszont közösek, hogy mindannyianunknak szükségünk van a reményre.

Mi jelentheti a reményt az egyes ember számára? Berne szerint például az, hogy egyszer elérünk az autonómia állapotába, képesek leszünk túllépni az emberi játszmákon és egyre többször szabadon dönthetünk, hogy milyen viselkedést, cselekvést választunk a kínálkozó lehetőségek közül.

A szupervízióban és a coachingban az is a dolgunk, hogy tápláljuk és gondozzuk a bennünk élő reményt.