Lassúság és humor

Villámfények Milan Kunderától...

"Titkos kapcsolat van a lassúság és az emlékezet, illetve a sebesség és a felejtés között. Idézzünk föl egy lehető leghétköznapibb helyzetet: megy egy ember az utcán. Hirtelen vissza akar gondolni valamire, de cserbenhagyja az emlékezete. Ekkor ösztönösen lelassítja a lépteit. Ha viszont valaki el akar felejteni valami nemrég történt, kínos esetet, akkor akaratlanul is meggyorsítja lépteit, mintha csak gyorsan el akarna távolodni attól, ami az időben túlságosan közel van hozzá." (Lassúság)

A szupervízióban nagy szükségünk van arra, hogy lelassuljunk, többek közt amiatt is, mert így pontosabban tudjuk felidézni azt a múltbéli történést, amit most jobban meg akarunk érteni. Az önismereti munkához a lassúság mellett legalább annyira kell nekünk a humor is, elég ha csak az öniróniára gondolunk..., de ha a második idézetet olvassuk, akkor az is kiderül, hogy ítélkezés ellen is hatékony...

"A humor isteni villámfény, amely a világot a maga erkölcsi többértelműségében mutatja meg, az embert pedig mélységes illetéktelenségében, hogy megítélje felebarátait; a humor az emberi dolgok viszonylagosságának mámora; különös gyönyörűség, mely abból a bizonyosságból fakad, hogy nincs bizonyosság." (Elárult testamentumok)