"…csak a valódi énjévé vált ember élhet igaz életet."

Ezt a mondatot Hamvas Béla írta az Eksztázis c. esszéjében, 1960-ban Tiszapalkonyán, ahol száműzetésben, raktárosként dolgozott az Erőműberuházó Vállalatnál.

Mióta először olvastam ezeket a szavakat, azóta nem hagynak nyugodni és "meditációs objektum"-ként, búvópatak módjára elő-előjönnek a gondolataimban.

Lehetséges, hogy a szakmai személyiségem fejlesztése és a valódi énem keresése elválaszthatatlan folyamat, mert összetartozik?

A kísérő folyamat olyan jelenlétet kínál, melyben a tudatosságom fejlesztése hozzájárul ahhoz, hogy megtudjam magamról az igazat és közelebb kerüljek a valódi énemhez.

A valódi énem keresése segíthet abban, hogy szakemberként is megtaláljam a saját hangom, és ha ezen tudom megszólítani a másikat, akkor ez segíthet neki, hogy ő is a saját hangján tudjon megszólalni.

Remélem, hogy a fejlesztő folyamatokban lehetőségünk adódik arra, hogy megszólíthassuk a valódi énünket és megszólíthatóvá váljunk a valódi énünk számára.